˝...Azt azonban feltétlenül el kell mondanom, hogy a szülő, aki most éppen felolvasni készül gyermekének Nagy Natália meséjét, ˝duplafenekű˝ történetet tart a kezében: amit olvas, nem csak a gyereknek fog felhőtlenül tetszeni, de ő maga is pompásan szórakozik majd. A mese versben íródott, szép magyaros nyolcas és hatos sorok váltakoznak, az olvasónak szinte dalolni támad kedve, és a rímek játékos csengése, az ötletes szójátékok - a Napnak titokban van egy lova is, és mi sem természetesebb, mint hogy Naplónak hívják - derűs, időnként harsányan derűs perceket szereznek a felnőtt olvasónak is. Kívánok jó szórakozást - gyerkeknek, felnőtteknek egyaránt.˝ Ranschburg Jenő

˝Natália újra mesél, csupa olyan dologról, amit mindannyian jól ismerünk - felnőttek és gyerekek -, ami nap mint nap megtörténik velünk. Magunka ismerünk, a szomszédunkra ismerünk, a barátunkra az oviból, a suliból - és arra is akit utálunk (bocsánat), aki zavar minket, aki fennhordja az orrát, aki csak magára büszke. Átélhetjük, milyennek is látja és érzi (érzékeli) egy kék lufi a világot, a mi világunkat. Kavarognak körülöttünk az ismerős mesék is, lufisítva. És lassan.lassan ráébredünk, hogy a másik - aki nem én vagyok - mit is érezhet? ... Talán nem csak én vagyok a világ közepe? Talán ő is az? A humor szövi át Natália maguktól repülő szavait, és még Lufifer is megjavul. Lufirenzébe repülünk az ezüstszínű lufihercegnővel, ahol a szerelmével eltöltött kalandos hét után részt vehetünk az esküvőjükön, egy igazi léggömbmenyegzőn is. A többi találja ki (olvassa el és fel) a kedves olvasó, és aztán lazuljon el egészen a boldog szabadságig. Errefelé vezeti a sok lufi, és mindehhez jó szórakozást kíván: Vekerdy Tamás˝